Nyomtatás

 Nem ezt érdemelte...

Ez a német vizsla egy hónapig tengődött a gyepmesteri telepen, mire át tudtuk venni. Tudtuk, hogy sovány, de a valóság szörnyűbb volt, mint gondoltuk, hiszen a soványsága mellett, alig volt rajta szőr.  Egy távoli településen csavargott az utcán, megfogták,  bezárták, alig dobtak neki enni, mert féltek tőle.

Nem értjük, mert a kutya kifejezetten kedves, barátságos, noha a csípőcsontja majdnem kiszúrta a bőrét, tehát éhezett szegény. Joggal haragudhatna minden kétlábúra, de - nem is értjük miért - nem teszi. Sőt, hangosan jelzi, hogy menjünk, simogassuk egy kicsit, s boldogan csóvál, ha ezt megtesszük.

Egy hét után máris jobban nézett ki. Voltunk állatorvosnál, de nem állapított meg nála gyógyítandó problémát, "csak" a zörgő csontjait kellett orvosolni finom falatokkal. Hát ebben nem volt hiba.

Az átvételkor készített fotón - jogosan - olyan vádló, vagy csak szomorú a tekintete. Életkedve azonban töretlen volt.  Mára szépen meghízott, a szőre szépen  kinőtt. Mozgékony, eleven kutya. Imádja a vizet, ha teheti, beleül a lavórba, úgy hűti magát. 

Reméljük, lesz olyan látogatója kutyaotthonunknak, akinek megakad Plútón a szeme, s majd együtt távoznak "kéz a kézben.".

Remek hírünk van Plútóról, mert gazdára talált. Nagy kert lett az otthona, egy kis tacskó a "barátnője" (őt is menhelyünkről fogadták örökbe).  Ez nagyon jó, mert nem fog unatkozni, kevésbé fog szökni. Több visszajelzést is kaptunk róluk, megszokta a  két kutya egymást. Nagyon örülünk, és köszönjük a gazdiknak, hogy tőlünk mentettek meg két kutyát is.