headerphoto
Történetek
PDF Nyomtatás E-mail

 Nem ezt érdemelte...

Ez a német vizsla egy hónapig tengődött a gyepmesteri telepen, mire át tudtuk venni. Tudtuk, hogy sovány, de a valóság szörnyűbb volt, mint gondoltuk, hiszen a soványsága mellett, alig volt rajta szőr.  Egy távoli településen csavargott az utcán, megfogták,  bezárták, alig dobtak neki enni, mert féltek tőle.

Nem értjük, mert a kutya kifejezetten kedves, barátságos, noha a csípőcsontja majdnem kiszúrta a bőrét, tehát éhezett szegény. Joggal haragudhatna minden kétlábúra, de - nem is értjük miért - nem teszi. Sőt, hangosan jelzi, hogy menjünk, simogassuk egy kicsit, s boldogan csóvál, ha ezt megtesszük.

Egy hét után máris jobban nézett ki. Voltunk állatorvosnál, de nem állapított meg nála gyógyítandó problémát, "csak" a zörgő csontjait kellett orvosolni finom falatokkal. Hát ebben nem volt hiba.

Az átvételkor készített fotón - jogosan - olyan vádló, vagy csak szomorú a tekintete. Életkedve azonban töretlen volt.  Mára szépen meghízott, a szőre szépen  kinőtt. Mozgékony, eleven kutya. Imádja a vizet, ha teheti, beleül a lavórba, úgy hűti magát. 

Reméljük, lesz olyan látogatója kutyaotthonunknak, akinek megakad Plútón a szeme, s majd együtt távoznak "kéz a kézben.".

Remek hírünk van Plútóról, mert gazdára talált. Nagy kert lett az otthona, egy kis tacskó a "barátnője" (őt is menhelyünkről fogadták örökbe).  Ez nagyon jó, mert nem fog unatkozni, kevésbé fog szökni. Több visszajelzést is kaptunk róluk, megszokta a  két kutya egymást. Nagyon örülünk, és köszönjük a gazdiknak, hogy tőlünk mentettek meg két kutyát is. 

 

 
PDF Nyomtatás E-mail

 CSIBÉSZ

 
Húsvét szombatja kalandos kutyamentéssel telt. Egy pesti állatvédő környékünkön járt, és egy réten kikötve talált két kutyát, élelem, víz nélkül. Két munkatársunkkal és két rendőrrel visszatérve, előkerült a gazda, s némi huzavona után a kutyák alapítványunkhoz kerültek. Csibész egy mudi, pásztorkutya. Középtermetű, hullámos bundájú, elég sovány fiúcska, a bundája ápolásra szorul. Nagyon éhes, szomjas volt. Élénk, értelmes,  hívásra rögtön odajön. A fajtát értékelő gazdát képzelünk el hozzá. (Szi.: 2008)
Csibészre szerencsés nap virradt. A Mudi fajtamentők jelentkeztek érte, és ideiglenes befogadóhelyre szállították. Csibész nagyon aranyosan viselkedett, bizonyára tudta, hogy ezután a sorsa már sokkal jobb lesz, mint eddig. 
A Mudi fajtamentők jelentkeztek, hogy Csibész elég gyorsan gazdára talált. Reméljük, hogy jobb körülmények között éli le hátralévő életét, mint előző gazdájánál.
 
PDF Nyomtatás E-mail

 Árvízi történet

       2010. május 17-ét soha nem felejtjük el. Előző este a Ronyva patak medre színig volt, s féltünk, kiönt. Persze, reménykedtünk is, hogy a kutyaotthon megmenekül. Másnap kimentünk egy kis ellenőrzésre, ezért szó szerint saját bőrünkön érzékeltük, milyen az, amikor a víz betört a területre. Csak álltuk és nem hittünk a szemünknek. Most mit csináljunk 98 kutyával. A víz térdig ért, a terület egyes mélyebben fekvő részein még magasabb volt. Először a láncon levő kutyákat kellett biztonságos helyre kimenekíteni. A kennelben levők felugráltak a kutyaházak tetejére. A kutyák rémültek voltak, mi idegesek. Szerencsére gyors segítséget kaptunk állatvédő szervezetektől, akik ideiglenesen befogadták ill. elszállították a legveszélyeztetettebb kutyáinkat. A víz levonultával érdekes változást tapasztaltunk. Kutyáink nemcsak fellélegeztek, hanem olyan hálát is mutattak irányunkba, mint addig soha. Az ekkor készült fotókon minden kutyánk nevet. Ezt csak az érti meg, aki maga is átélt ilyet. 

 
PDF Nyomtatás E-mail

 Az árvízi "hajós"

 
Morzsa az egyetlen kutyánk aki eddig a kutyaotthonunk területén szabadon mozgott. Olyan kiváltság ez, amit csak ő érdemelt ki. Idős, rendkívül nyugodt, éber házőrző, és kiváló patkányozó, pedig nem is szakmája. Morzsát 7 kölykével dobták ki lelkiismeretlen gazdái! Olyan szép kutyuskák voltak, hogy mind a "hét vezér" - mert ők voltak a névadóik - gazdára talált. Az árvíz napjait egy raklapon töltötte, mint egy árvízi hajós. Hogy pihent? Hogy töltötte az éjszakákat? Nem tudjuk. A víz levonultával mindenhol ott volt, ahol "segíteni" kellett. Együtt volt a tűzoltókkal, segített az önkéntesek munkájában, ellenőrizte a kavicsszállítást. Bár a kutyaotthon kapuja sokszor volt tárva-nyitva, de Morzsát ez nem csábította. Ő már a mi lányunk, ez az ő otthona, és minket tekint gazdáinak.
 
PDF Nyomtatás E-mail

 Maci-Pepsi története

Maci-Pepsi történetét soha nem fogjuk elfelejteni. Elakadt a lélegzetünk, amikor megláttuk, de nemcsak a látvány, de a szag is (amikor orvoshoz vittük, szellőztetni kellett utána), ami szegénykéből áradt.              Éppen a Pediree Örökbefogadási Program egyik nyerteseiként fotókat töltöttünk fel a honlapukra, s erősen gondolkoztunk, Maci fotója felkerüljön-e.  Jól döntöttünk, amikor feltöltöttük a fotókat, mert rövidesen e-mail jött, Macit örökbe szeretnék fogadni. Gyorsan megírtuk a hölgynek, hogy mire számítson, de olyan eltökélt volt, neki ez a kutya kell, hogy semmi sem tántorította el szándékától. Megérkeztek Maciért, hazaautóztak vele 180 km-re levő otthonukba, ahol az óta Pepsiként éli a boldog kutyák életét. Aki látja, mindenki dicséri, milyen gyönyörű, s ez annyira igaz, hogy még mi is, akik láttuk, milyen volt, alig hisszük el, hogy a gondoskodás, szeretet, mire képes. 

 
PDF Nyomtatás E-mail

 CSOKI története

Csoki kutya a kezdetektől kutyaotthonunk lakója volt. Bár rendkívül jóindulatú, kedves kutya volt, de valahogy nem akadt meg rajta senkinek sem a szeme. Teltek az évek, s velünk "öregedett". Mozgásszervi problémája  már a kezdettől picit látszott rajta, s ez egyre rosszabbodott, tulajdonképpen majdnem mozgásképtelenné vált mindkét hátsó lábára. Egy elkülönített kennelt biztosítottunk számára, hogy nyugodtan pihenhessen. A látogatók egyre-másra azt mondták, miért nem altattatjuk el. Volt idő, amikor tettünk lépéseket erre, de az utolsó pillanatban meggondoltuk magunkat. Amikor a 2010. májusi árvizet követően a Jane Goodall Intézet munkatársai - adományokkal felpakolva -  megérkeztek segíteni a helyreállítási munkákat, megsajnálták Csokit, s elhatározták segíteni fognak neki a mozgásban egy kerekes kocsival. Néhány hét múlva meg is érkeztek egyúr kíséretében, ám a kocsi kicsinek bizonyult. Az úrnak azonban annyira megfájdult a szíve Csoki miatt, hogy elhatározta, örökbe fogadja, ami néhány nap múlva meg is történt. Azóta meghatottan olvassuk a beszámolóit, hogy Csoki állapota javult, ami nem csoda, hiszen szakember foglalkozik vele. Nagyon köszönjük, hogy ennek az öreg kutyának ilyen boldog körülményeket nyújt élete hátralévő éveire.

Ilyen gazdit kívánunk minden kutyának. 

 

 

 
PDF Nyomtatás E-mail

 DÓRIKA

 
 Dórika egy idős néninél élt a fáskamrában! Egy állatbarát megsajnálta, etette, majd kikönyörögte, hogy befogadjuk kutyaotthonunkba. Dórika nagyon kedves kutya, bár egyelőre kicsit nyugtalan. Ez nem csoda, hiszen eddig egyedül volt bezárva, most szokatlan neki a nyüzsgés körülötte. Ez a lányka 2009-ben született, olyan vizsla-labrador kinézete van. Kicsit le van horzsolva az orra, itt-ott a bőre, aminek az oka, hogy most is inkább szabadulni szeretni. Ettől függetlenül a kennelben elfogadta egy fiúcska társaságát.  Már túljutott az ivartalanításon, még egy-két fürdetés, hogy a bőre szebb legyen,   és várjuk végleges gazdáját, aki nagyobb életteret biztosít számára. 
Dórika a nálunk töltött idő alatt nagyon szép, csinos, kedves lányka lett. Póráz nélkül sétál, a világ minden kincséért sem hagyna ott minket. Legújabb fotóin látszik, hogy egyszerűen gyönyörű lett. Most tervezzük, hogy szabadon engedjük kószálni a kutyaotthon területén, azonban egyelőre ez furcsa neki, és úgy döntött, inkább visszamegy a kennel biztonságába. Igazi állatbarátnak, házi kedvencnek ajánljuk a figyelmébe. 
Dórika nem győzte várni gazdiját, "elébe ment"...l
Kintlétünkkor szabadon engedtük, mert szívesen szaladgált a kutyaotthon területén. Egyik nap nagy volt a forgalom a kapu körül, nem tudtunk a szabadon levő kutyákra is figyelni. Este, amikor hívtuk, nem jött elő, ekkor lett gyanús, hogy a nyitott kapun kimehetett. Sajnos, hiába jártuk be a környéket, nem láttuk nyomát. Hogy hol lehet, miért nem jön vissza... reménykedünk abban, hogy talán megtetszett valakinek?
 
PDF Nyomtatás E-mail

AGÁR

Állatbarát rendőrök találták ezt az angol agarat még 2011. januárjában. A gyepmesteri telepre került, ahonnan sem gazdája, sem az, akitől megszökött, nem kívánja kiváltani. Ugyan az agár vékony alkatú kutya, ő azonban kifejezetten sovány, sebek vannak a lábain. A nyakörv, ami rajta volt, jelzi, a kutya nem volt jó kezekben. Ez az állat sokkal többet érdemel, mint amit eddigi életében kapott az emberektől. Ez az angol úr kb . 4-5 éves lehet, és vágyik az ember szeretetére, gondoskodására. Ideglenesen kutyaotthonunkba került, gondoltuk, ápoljuk kicsit, hogy helyre jöjjön. Sajnos, gazdája mégis meggondolta magát, eljött érte, a gyepmester pedig vissza adta. NAGYON SAJNÁLJUK!

 
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

Oldal 3 / 3